2014. november 21., péntek

Művészetterápia

A rajzterápia önmagába a művészetterápián belül elhelyezhető fogalom. Azonban ellentétben az zeneterápiával, színházterápiával, illetve drámaterápiával jóval nagyobb érdeklődésnek örvend. Ennek oka, hogy ezen irányzat módszerei sokszor kedveltebbek, szélesebb skálával és jobb eredményekkel bírnak, mint más terápiás lehetőségek, főként igaz ez gyermekek esetében. Emellett maradandó rajzok miatt nyomon követhetővé, vizsgálhatóvá teszik a belső folyamatokat. Ez a  követhetőség ugyan jellemző az írásterápiára is, ugyanakkor gyermekek esetében egyrészt az írástudás, másrészt  a fogalmi hiányosságok miatt nem kielégítő. A gyermek ugyanis első sorban képekben tudja kifejezni magát, és ez így is marad egészen serdülő koráig, ugyanis, bár ismeri a fogalmakat, szavakat, azonban valós tapasztalattal még nem rendelkezik felőlük vagy ha igen, azt is képekkel, tárgyakkal, személyekkel, azaz látható, kézzel fogható, tapasztalható dolgokkal köti össze. Jól megfigyelhető, hogy a gyermekek a szavakat már nagyon korán ismétlés és utánzás útján elsajátítják, ugyanakkor valós értelmüket nem ismerik.  Ezen hiányosságok főként a kézzel nem megfogható fogalmakat, érzéseket, hangulatokat, tudatállapotokat és a hozzájuk tartozó szavakat érintik, pont azokat, melyekkel a pszichológia dolgozik. Ezen fogalmak még a felnőttekben sem kellően tisztázottak, nem hogy egy kisgyermekben. Például, amennyiben az egyik szülő ideges és dühében csapkod, a gyermek az idegesség fogalmát, a csapkodás viselkedésmintájával azonosítja, így ha legközelebb ő lesz ideges valami miatt szükség szerint csapkodni fog. Ugyanez  történik a kiabálás esetében. Ezen reakció és viselkedésminták, aztán rögzülnek a fogalmakhoz és automatikussá válnak. Így a gyermek viselkedésén megjelenő problémák okai általában egy hasonló viselkedésminta utánzásában és rögzülésében kereshetők. Ezen rögzülések hosszú folyamtok eredményei, így azonnali változást semmilyen terápiás módszertől nem várhatunk. Főként, akkor nem, ha a gyermek a terápia után ugyanazon problémát kiváltó környezetbe tér vissza. Így elmondható, bármiféle gyermekterápia szülői együttműködés nélkül meglehetősen lassú, vagy eredménytelen lesz. Ezért fontos, hogy a terapeuta tanácsait a szülők építsék be a mindennapokba, ne sajnálják a gyerektől, családtól az időt és energiát. Manapság külön problémát jelent a televízió és számítógépes játékok világa, amely sok esetben már-már a szülő helyett neveli fel a gyermekeket. Ez  nem egy elhanyagolható probléma, mert a válogatás nélküli gyermekműsorok sok esetben olyan mintákat adnak, amelyek kifejezetten negatív irányba viszik a fejlődést. Ezért tanácsolom inkább a televíziózás minimalizálását és a műsorok intenzív szelektálását. Ugyanakkor alkalmanként egy igényes és a gyermek fejlődését figyelembe vevő, tanulságos  rajzfilm mindenképpen pozitív hatású. Ezt a terápia világában filmterápiának nevezik. Nem tudom meddig tart a terápia szó használatával képzett "módszerek" terjedése, de mivel elsődleges jelentése gyógyítás, így végső soron szinte minden tevékenységre kiterjeszthető. Ha például a mozgásterápia fogalom nem elég, itt van a sportterápia, hallhattunk már virágterápiáról, illatterápiáról, légzésterápiáról. Az igazán kíváncsiak pedig találkozhatnak vízterápia és levegőterápia fogalmával is, bár itt már kérdéses, hogy a vizet, levegőt gyógyítjuk vagy a vizet, levegőt használjuk gyógyításra. De hagyjuk is ezen fogalom további boncolgatását és állítólagos irányzatait és térjünk vissza az alapgondolathoz. Mivel számomra a rajzterápia módszerei és eredményei a legkielégítőbbek, így elsődlegesen ezen irányzatot képviselem, azonban eddigi tapasztalataim alapján  több művészetterápiás módszer is eredményesen és jól integrálható. Ilyen például a zeneterápia és az írásterápia összekötése a rajzolás folyamatával. Azonban minden ilyen ötvözés egyénileg és személyre szabottan történik. Nincs általános recept vagy módszer, ahogy nincs két egyforma gyermek sem, aki ilyet ígér tévedésben van. Ezért a csoportos foglalkozások sosem pótolhatják az egyéni alkalmakat. Az egyéniség mellett azonban vannak bizonyos ok-okozat alapján levezethető viselkedésminták, reakciók és vannak általános összetevők az emberben, amelyek ismerete lehetővé teszi egy egyéni és működő recept összeállítását. Ezt már jóval a pszichológia előtt szint minden kultúra felismerte és beépítette sajátos világnézetébe. Legyen szó szellemi erőkről, elemekről, energiákról, zodiákusról, archetípusokról vagy tudatalatti folyamatokról, mind olyan általános összetevőket takarnak, amelyek a személyiség egyedi mintázatát alkotják. Azonban itt sem szabad megfeledkezni róla, hogy minden folyamatos változásban bennünk és körülöttünk, semmi sem állandó. Ez különösen igaz a gyermekekre, akik újabb és újabb tapasztalatokon keresztül napról napra változnak. Ezért fontosnak tartom, hogy nem csupán a már kialakult helyzettel foglalkozunk a terápia alatt, hanem az éppen alakulófélben lévőkre is rálássunk. Amennyiben ez sikerül már jövőben felmerülő dolgokra is fel tudunk készülni. Itt nem jövőbe látásról, jóslásról beszélek, hanem azon belső ok-okozat összefüggések, mintázatok és folyamatok felismeréséről, melyeket nyomon követve már lehetőséget kapunk gondolkozásunk és érzéseink irányítására, alakítására. Így lehetőségünk van változtatni olyan dogokon, amelyeket nem tartunk előnyösnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése